My song lyrics in Hungarian

Pazmandi Katalin / Dalok a rengetegből / 2019


Ősök hívnak


Ősök hívnak világfa tövéhez

Hogy eredendő utadat megérezd

Ősök hívnak világfa tövéhez

Hogy másszd meg és csúcsán tudáshoz elérkezz

Ősök hívnak világfa tövéhez

Hogy legfelső ágán az égboltot elérhesd

Igyál a csillagos égből

Igyál az égi tóból

A felső világ köldökéből

A mélyfenekű kútból

E szívedet gyógyító szer

Világokat hoz közel

Tükörvízű végtelen

Fényességes rejtelem


Gyógyító legyél

Gyógyító legyél ezen a világon

Tisztító legyél ebben az életben

Fényhozó legyél ebben az Istenben

És világosság a lélekben

Föld is legyél ebben a kertben

Támasz is legyél ebben a házban

Csönd is legyél ebben a szélben

És ölelés az éjszakában

A látó lásson

Az őrző őrizzen

A tanító tanítson

A gyógyító gyógyítson


 Nyitó Dal

A kapu tárva áll

Hívó szó nem kell

Ha őrzőiddel állsz

Ami keres magától jön el

Kelj fel minden reggel

Egyéválva a földdel

Egyéválva az éggel

Szívben kelő naptűzzel

Ne aggódj azért ami nincs

Ne aggódj hogy dolgok jönnek-mennek

Ne félj elengedni ami kellett

Mert tiéd a valódi kincs

A kapu kitárva áll

Hogy te hazatalálj

Ebben a zúgó szélben

E csillagos messzeségben

Értünk ropog a tűz

Értünk van a halál

Értünk van öregség

A csónak készen áll

Kelj fel minden reggel

Egyéválva a földdel

Egyéválva az éggel

Szívben kelő naptűzzel


Nézz fel, szomorúság 

Nézz fel, szomorúság

A szikrázó égre

Tudd hogy egész léted

Felsejlik benne

Több vagy még annál is 

Mire rámosolyodtál

Mit egyedül, titokban

Megérteni tudtál

A megszólíthatatlan

A megnevezhetetlen

Rádtalál

Tengernyi esőcseppben

A láthatatlan

Az értelmezhetetlen

Tükröződve rádnéz

Felfénylő szemedben

Amit mindig vártál

Szirmait bontja

Amiről álmodtál

Kezed megfogja

Elvezet majd téged

Egy nagy rengetegbe

Hogy felmássz az egyetlen 

Fa tetejébe

Onnan olvashatsz

Csillagokról mesét

Ott érintheted

A végtelenség egét

Amit mindig vártál

Kitárul eléd

Amiről álmodtál

Közeledik feléd


Merítsd poharad

Merítsd poharad a kelő napba

Abból igyál hogy ragyogj

Védelmezőiddel lásd meg az

Ébredő napot

Merítsd poharad a kelő napba

Abból igyál hogy ragyogj

Fürödj meg a fényben, úgy indulj el

A körülölelő sötétségben

Minden ami él folyton növekszik

És semmi soha nem áll meg

Nincsen olyan lét mi befejeződik

Végtelen az út előtted


Még olyan káprázatos

Még olyan káprázatos színeket sosem láttam az életben ezelőtt

Még olyan szentséges szép értelem sem ölelt körül azelőtt

Isteni szemmel nézve tükörben ragyog minden teremtménye

Isteni szemmel nézve egyedül az ember van eltévedve


Még olyan mélyértelmű zenét sosem hallottam az életben ezelőtt

Még olyan tiszta teljesség sem fogadott be soha azelőtt

Isteni szemmel nézve igaz tekintetem a teremtő erő

Isteni szemmel nézve az éltető fény a szívből jön elő

A teremtő szíve

A teremtő szíve hallgat rád

A teremtő kérdi hol van a hazád

E változó első erő

E titkokat elengedő

A teremtő szíve hallgat rád

A teremtő kérdi hol van a hazád

E végtelen mindenségben

E selytelmes rejtelemben

Mondja hogy mutasd az utad

Azt az ösvényt amerre jársz

Szíved legmélyebb hajlatát

Lelked igaz egy sóhaját

Lelkével egyéválva

Nem kell hallgatni a világra

Csak az élő egyetlenre

E kétörvényű szerelemre


Valaki bátor

Valaki bátor hogy megérkezzen

Valaki bátor hogy elmenjen

Valaki bátor üljön a földre

Valaki bátor szálljon az égbe

Valaki nézzen szembe a fénnyel

Tükörbe néző mosolygó szívvel

Valaki szóljon teremtő szóval

Egybeolvada a mindenhatóval


Éjszaka

Éjszaka a föld

Árnyékba borul

Nesztelenul surran

A róka és a nyúl

Csillagok szórnak

Szikrázva utat

Hogy egek boltozatján

Találj kiutat

A csend hátán egy

Béka kuruttyol

Füstölgő parázs

Holdfénnyel táncol

A tengernyi ég sötéten

Rád szikrázva néz

Hogy ősidők óta tudással

Te most visszanézz

Testtel és lélekkel teremt új

Világot a szív

S belőled az ős egyetlen

Új megmentőt hív



Pazmandi Katalin: / Tukor / 2019


Elindulok ködös úton

Elindulok ködös úton,

Hogy megkeressem azt az ős

Kérdést, mire válasz minden

Eltévedt egy otthona.

Megtalálni merre menjek

Ha mindenhol embereknek

Hangját hallva, megtorpanva,

Csapdájukban elveszek?

Veszek el az értelemben,

Veszek el a szeretetben,

Veszek el a bizalomban,

Veszek el a hatalomban.

Mindenfelé ‘merre nézek,

Nem látok mást, csak enyémet,

Teremtve belőlem innen

Közel s távol e földön minden.

Egy vagyok a hódítóval,

Egy vagyok a sanyargatóval,

Egy vagyok a szentlélekkel,

Egy vagyok a szerelemmel.

Erre a térre játszani jöttem,

Magamat látom körülöttem,

Hogy megtanuljak szeretni,

Semmit sem ellenem tenni.

Mindenkiben magam látom,

Téridőben csak egy álom,

Szembejövök önmagammal,

Forduljak hozzám bizalommal.

Innen elfutni nem lehet,

Szeretni kell magam, velem,

Ennek soha nem lesz vége,

Mikor látom ezt be végre?

Kövér vagyok, sovány vagyok,

Fekete, és fehér vagyok,

Szép vagyok, és csúnya vagyok,

Mindent magamból kirakok.

Ez a világ az ami voltam,

Életek során felhalmozódtam,

Magamból mindezt kiköptem,

Az vagyok mi maradt belőlem.

Mindenkiben magam látom,

Téridőben csak egy álom,

Szembejövök önmagammal,

Forduljak hozzám bizalommal.

Mindenfelé ‘merre nézek,

Nem látok mást, csak enyémet,

Teremtve belőlem innen

Közel s távol e földön minden.